Tegnap délelőtt beiktattunk még némi kulturális programot, elmentünk megnézni Mao mauzóleumát. Nem számítottunk arra, ami ránk várt. Kb 2 órát töltöttünk a helyszínen, ebből 1 óra 55 percet sorban álltunk, illetve mentünk.
Egy baromi nagy téren indult a buli, ahol eleve turistahordák tömege áramlott és ahol beláthatatlanul össze-vissza kígyózó kordonokat állítottak fel, ezzel jelölve ki a sor vonalát. Őszintén kíváncsi lennék, hogy nézhet ki fölülről. Mert tényleg másfél órán keresztül araszoltunk előre tyúklépésben, többek között megkerültük az épületet is. Ez a sorbanállás egyébként szociológiailag és pszichológiailag nagyon érdekfeszítő volt. Az emberek, akár kisgyerekekkel is elképesztő módon tolakodtak és tapostak. Az utolsó 300 méteren egy kislány végig rugdosta a talpamat. Ahol meg láttak 10 centi helyet az emberek, ott máris ment a slisszolás. Úgyhogy elég sokszor elszakadtunk egymástól. Meg minden második nőnél napernyő volt és csöppet sem zavarta őket, hogy a sokadalom közepén az ernyővel hadonászva halálra szurkálják, aki az egy méteres körzetükben van. Én ezért leggyakrabban lehajtott fejjel meneteltem, de még így is jó párszor majdnem elvittem a hajamban pár célszerszámot. Mondjuk az kicsit javított a dolgon, hogy az új cipőcskéimet bámulhattam, amik teljesen lenyűgöztek. A hab a tortán egyébként a tűző napsütés volt.
Közben a kordonon kívüli téren rendőrök álltak, akik megafonon kiabálták a tudnivalókat és figyelték az embereket. Akiknél táska volt, figyelmeztették, hogy tegyék le, aztán fokozatosan meg kellett szabadulni a folyadékoktól, az öngyújtóktól és a végén még fémdetektoros kapu és személyes átvizsgálás is volt. Tisztára, mint a reptéren... Ja, és útlevél is kellett.
Így juthattunk be tehát először egy előtérbe, ahová tengernyi virágot hoztak a kínai látogatók (az átvizsgálás után lehetett vásárolni). Egy hatalmas szobor ült benne, mögötte hegyeket ábrázoló hatalmas gobelin. Közben folyamatosan sürgettek minket, hogy haladjunk tovább. Aztán a következő szobában a kivilágított test és két viaszkatona. És vége. Nagyjából annyi idő volt az egész, mint elolvasni az erről szóló részt.
Mindennek ellenére ez egy nagyon érdekes állomása volt az ittléütnknek.
Bréking 2: úgy tűnik, hogy működik a VPN!
