Ééééééés igen! Beértem magam! Ma a mai napról írok.
Fölcihelődtünk, kicsekkoltunk, befejeztük a vásárlást, van mindenkinek minden, boldogság. Olyan komolyan vettük ezt a feladatot egyébként, hogy én csak némi joghurtot reggeliztem, Bendi semmit, Mátét meg nem tudom soha követni. Vásárlás után átcaplattunk a másik hostelbe (most itt leszünk 3 egész éjszakát, tiszta otthon érzés...), és a nap végén következett a jutalom: a vacsora. Bendivel gond nélkül befaltunk annyi tésztát, ami jobb napokon egy négy fős családnak elég. Még lecsúszott egy kis tofu is meg utána egy nagyon izgalmas jégkrém: belül zöld színű (szerintem) vaníliafagyi és datolyakrém, meg ilyen rizszselé, és az egészet felpuhult ostya borítja. Nyamm, nyamm, nyamm. Szerintem jobban jártam vele, mint a zöldborsós-babossal.
Most egyébként újra abban a hostelben lakunk, ahol legelőször, csak olcsóbban és feleannyira csöves szobában. Mondhatni, kulturált. Egyesítettük csomagjainkat, pihenünk, örömködünk, jól vagyunk. Viszont internet még˝¨mindig csak 300 km-re innen, a lobbyban van, szóval a képekre még várni kell.
És ennek örömére, hamarosan különleges meglepetés várható!
