a szerény kezdés után azért azt megjegyezném, hogy Rebeka a „bicikli”-t g-vel irja. ezt igy a laptop asztalára pillantva vettem észre. azt is a kedves olvasó figyelmébe ajánlanám, hogy ezt a posztot felváltva fogjuk írni, így hol Bende hol én írjuk (nyílván azért együtt írjuk), ezért talán kicsit keszekuszának fog tűnni, továbbá az esetleges helyesírási, nyelvtani, és egyéb hibáktól kérem tekintsenek el, mert egy közel egy liter 白酒 és jó pár sör elfogyasztása és egy kialvatlan éjszaka után nem egyszerű az írás, csakis kizárólag azért vettünk laptopot a kezünkbe mert Rebi szerint a blog követői már „nagyon várják a vendégposztot”. szóval remélem a nyájas olvasó ehhez méltó érdeklődéssel és méltánylással kíséri figyelemmel ezt az írást.

a poszt mint már előre eldöntöttük, a számunkra legemlékezetesebb pillanatokat fogja bemutatni, kezdjük is

de először is megsimogatjuk a szerencsehozó ékszerteknőseinket. ezek nyílván ösztönzőül hatnak majd az elkövetkezendő lirikai élménybeszámolónk megkreálásában.

(gyors megjegyzés: egyetlen feltételünk az volt, hogy nővérem nem olvashatja ezen remekműnek sorait ameddig az publikálásra nem került.)

az olimpiai park tréfája

az első (nem ez volt az első de mindegy) nagy turisztikai látványosságunk az olimpiai park volt. a madárfészek és a vizkocka után hamar felkeltette az érdeklődésünket a parkban helyet foglaló vízköpő sor ahol megannyi féle és fajta vízjáték és fényeffektusok hada szórakoztatta az arra tévedő bámészkodót. számunkra a legszórakoztatóbb történés kicsit eltért a többiekétől amikor is egy a szélén csak figyelőként és a showban nem résztvevő idősebb mammert egy kósza vízsugár fejbekapott, de telibe. hahaha. több fényképet nem készített aznap este.

Marha vagon

mivel gyorsan hozzászoktunk a helyi árakhoz ezért az utazás költségén is a lehető legtöbbet szerettünk volna spórolni. így hát nagyon meg is örültünk amikor 1200ft-os jegyet sikerült foglalnunk a közel 600 km-es utazáshoz. és mivel éjszakai utazásról volt szó (22:00 – 3:30) örültünk hogy így egy napi szállás költéségét is sikerült megspórolnunk. nem jött be. ezt már a váróterembe érkezve erősen sejtettük amikor is közel kétezer vidéki lakos között tudtunk csak megkuporodni egy kis falatnyi helyen. a váróteremben töltött majdnem egy óra alatt kb 40 perc telt el azzal hogy egy alacsonyabb erkölcsi szinttel rendelkező asszony a családi fotóalbuma nagy részét vélhetően a rólunk készített temérdek mennyiségű képekkel igyekezett kitölteni. aztán jött a móka része amikor betereltek minket a marhavagonba. utazásunk minőségét megfelelően szemlélteti hogy az adott típusú járatra az állóhelyjegyek száma nincs korlátozva. a vagonba lépve a helyünkhöz vezető kb 20 méteres utat nagyjából ugyanennyi perc alatt sikerült megtenni, közben azon stresszelve hogy a hátunkon lévő csomagunknak nehogy lába kéljen. szerencsére az ülőalkalmatosságaink hőmérsékletére nem lehetett panasz mivel hogy pár arra tévedt portyázó (ülőhelyjeggyel természetesen nem rendelkező) bennszülött már bőszen előmelegítette azokat nekünk. az elkövetkezendő két órában bendike nyaka már erősen sajgott a percenkénti csomagellenőrzéstől. az utazás hátralévő része meglepően békésen telt, aludni még így sem volt merszünk kivéve rebinek aki az utazások alatt mindig sikeresen feltöltődött energiával. kezdeti ijedelmünk egyébként indokolatlan volt mivelhogy az utazók felettébb kedvesen viszonyultak hozzánk, készségesen segítettek instant tésztánk elkészítésében is tehát utazásunk teljes mértékben veszélytelen volt de ennek ellenére nem ismételnénk meg újra.

megérkezés datongba nyelvleckékkel fűszerezve

-    bambi (coke zero) szünet –

hajnali érzekésünkkor az állomást elhagyva már erőszakos taxis hiénák hada (akik egyébként egy külön posztot is megérdemelnének) várt minket (laovájokat) nagy összes legombolásában és mesés kincsek megszerzésének reményében. az arcuk villámcsapás hirtelenségével jött hígfosást tükrözött amikor bende a saját nyelvükön már gondosan begyakorolt kulcsszavakkal (Bu Yao – nem akarok) fosztotta őket meg reményeiktől miszerint egyhavi fizetésüket három laovájtól szerezhették volna be egy tízperces fuvar alatt. viszont egy lelkes versenyző akadt köztük aki tízperces nem éppen lopakaodó módban történő kitartó követés után adta csak fel. hajnali cardio edzésünket nem sokkal a taxisok lekoptatása után egy fekete sötétített ablakos autó benne négy kigyúrt állattal zavarta meg. miközben elhalatunk mellettük láthatóan felkeltettük az érdeklődésüket és egyből azon kezdtünk tanakodni hogy milyen egészségügyi problémákat hozzunk fel mentségnek hogy szerveinket átültetésre alkalmatlannak találják. de szerencsére a zsírdisznók nem hagyták el hintójukat így két vesével fojtathattunk tovább utunkat a pekingi szmoghoz képest meglepően friss levegőben.

szálláskeresés

vidéki kiruccanásunk után a 330km/h-val száguldó marhavagonra közel sem hajazó golyóvonat elhagyása után megindultunk előző szálláshelyünk felé a puha ágy reményében. de ráb@sztunk. mivel eddig napról napra foglaltunk még csak szállást ugy gondoltuk hogy egy gyors éjféli becsekkolás után már párnára is hajthatjuk fejünket. nem így volt. mivel megtudtuk hogy nincs szabad szoba elindultunk matyesszal szállást keresni a hutingi éjszakába ( hutong = itteni telep csak azé durvább). lelkesedésünk felettébb hamar lohadt miután még a legputribb lyukakból is bajszos vén kecskék integettek koszos kis mancsaikkal hogy húzzunk a pilába. ezek után már nem is meglepő hogy bendikét az egyik nappal fodrász este viszont bordélyházként üzemelő létesítményben reméltem elszállásolni ahova egyébként már aznap este kéjes mozdulatokkal invitálták befelé (fél centis haja egyébként nem igényelt jelentősebb igazítást). meglepő módon a negyed legforgalmasabb vendégházában sikerült egy háromágyas saját fürdőszobás szobát beszerezni, viszont kizárólag egy estére baráti áron ami vélhetően a recepciós bácsi másnap esti hajnyírását fedezte.

alibaba és a negyven rabló

a kérdés már csak az kik a rablók. ez hamar kiderült amikor az elsőként széles mosollyal hevesen invitáló eladók távozásunkkor a morzsányi profit megszerzése után már minimális életkedvvel folytatták aznapi tevékenységüket. tudni kell hogy az itteni termékek (leginkább ruhákra gondolunk) árai az európai szórakozóhelyek koktéláraival vetekszenek. az alkudozás a móka legnagyobb része pláne miután a csak angolul beszélni vélt egyébként szőke és hófehér bőrszínű látszólag naiv fogyasztó az áruk kiválasztása után az elsőleg csillagászati kikiáltási árat meglátva átcsap folyékony mandarinra. egy részlet a háttérben sugdolózó eladók párbeszédéből:

-te ez tud kínaiul?! nem kellett volna ilyen magas árral kezdeni! LI

így történt tehát hogy az alkuk végére nagyrészt már csak pisszegő eladók gyorsan passzolták az árut nehogy a közelben ólálkodó európai vásárlók kihallják hogy ugyanazt az árut őt ötszörös áron visznek el azt a fehér láováj húgyért sz@rért akasztotta le.

mivel már későre jár és rebeka unatkozik ( nem engedi nyugalomban befejezi első lírikai remekművünket) ezért itt történeteink átmenetileg befejeződnek de számottevő érdeklődés ellenében hajlandóak vagyunk már otthonról folytatni eposzi kalandjaink regélését.

csá