Tegnap a vásárlás volt soron, mert Máté oldalas listát kapott róla, hogy mit rendeltek az otthoniak. Így újfent ellátogattunk a Silk Market-ra. Nem tudom, írtam-e már erről a piacról. Nekem az első élmény sokkoló volt kicsit, főleg, hogy Máté rám ijesztett, hogy biztosan nem hagynak egyedül, mert volt már, hogy két lányt nem akartak kiengedni az üzletből, amíg nem vásárolnak. Ehhez képest tegnap már egyedül alkudtam le a leendő ajándékok árát, szóval jár a vállonveregetés.
A hely egyébként olyan, mint egy pláza, szóval elég rendezett, csak sokkal kisebb üzletekkel és sokkal zsúfoltabban. Viszont itt meg lehet találni mindent. MINDENT. A táskáktól elkezdve a cipőkön, ruhákon át az ékszerekig, és persze van tea, elektronikus kütyük, ajándéktárgyak, parókák (!), meg ami még eszetekbe jut. Bulgari, Ralph Lauren, Tommy Hilfiger, Vans és Nike, hogy csak párat említsek a hamis vagy épp nem hamis nagy márkák közül. És bár minden üzletre ki van írva, hogy nem szabad alkudozni, azért persze ezt teszi mindenki. Az európaiak és amerikaiak eleve hátránnyal indulnak, hacsak nem tudnak kínaiul.
Szerencsére nekünk ugye volt egy szuper vezetőnk, aki tudta a helyi árfolyamokat, szóval nevetséges összegért jutottunk hozzá jó pár dologhoz.
Egyébként ez az alkudozás, ez tényleg egy külön művészet. Én még sajnos nem jártam más keleti országokban, ahol ez dívik, ezért nincs összehasonlítási alapom, de itt, Kínában nagyon komoly pszichológiai hadviselés van és komoly, aprólékos színészi teljesítmény. Először az eladó mond egy lehetetlenül magas árat, mi meg egy lehetetlenül alacsonyat. Aztán beveti, hogy oké, speckó kedvezmény csak most, csak neked, mert olyan szépen mosolyogsz, de nem engedsz és hogy oké, akkor még egy kicsit, mert diák vagy, de nem hagyod magad. Ilyenkorra általában már eltűnik a mézédes mosoly és az előzékenység. Na, akkor mondd a max áradat, de tényleg! Még mindig ugyanannyi. Pff, akkor nincs üzlet. És akkor kisétálsz és még egyszer utánad kiabálnak. Egyszerűbb esetben megkapod az árut, máshol volt, hogy ötször kellett ezt a kisétálósat eljátszanunk. De tényleg. Mikor fizetsz, akkor pedig összetört kiskutyaszemekkel néznek rád, a fejük lehorgasztva, mintha most fosztottad volna meg a 3 gyerekét az esti vacsorától. Ha így is megéri nekik, akkor őszintén kíváncsi lennék, hogy mennyiért veszik a nekünk 2000 ft-ért eladott márkás cipőket. Szóval ez komoly meló, na.
Aztán mész tovább és minden üzletbe hívogatnak, mert szerintük mindenre szükséged van. Akkor is, ha épp van a kezedben négy, amit akkor vettél a szomszéd üzletben.
Tehát ez volt a tegnapi feladat plusz ugye hostelból másik hostelba költözni, ahol volt szállás.
Elég helyes kis szállást találtunk amúgy, sok volt az európai arc és volt közösségi élet, nem úgy, mint a legelső helyen, ahol egy japán papát pakoltak be mellénk és egy német srác magyarázott mindössze a közösségi helyiségben. Ezen az új helyen nemek szerint külön dormok voltak, így 3 kínai lánnyal töltöttem az éjszakát, akik egyébként nagyon örültek nekem és hogy tudok angolul. Rögtön beszédbe elegyedtünk és kifeküdtek a nevemtől. Az „r” hang itt komoly próbatétel. Aztán elcsevegtünk arról, hogy ki mit csinál itt és hogy ők még nem voltak a Nagy Falon, mert az unalmas és meleg van. Ettől meg én feküdtem ki, de azért szépen mosolyogva bólogattam, hogy persze, értem én. Az egyik kis szobatársam később bevallotta egyébként, hogy nagyon tetszik neki az öcsém. Javasoltam, hogy bemutatom neki, mire fulladó- és nevetőrohamot kapott és úgy kellett kivonszolnom a közös helyiségbe. Szó szerint vonszolni, tehát ő guggolt én meg fogtam a kezét és húztam. Végül Bendi pont bejött a szobánkba. Újdonsült barátnőm annyira félénk volt valóban, hogy ez idő alatt végig háttal állt. De egyébként roppant kedves volt, például kötelező jelleggel dinnyével tömött meg, aztán amikor csokit ajánlottam cserébe közölte ő is, meg a másik lány is, hogy nem lehet, mert ők diétáznak. Ketten együtt nyomtak annyit kb, mint én. De lenyomtam a torkukon! Szóval a szociális életem vagy 110%-kal emelkedett, ami szuper. Kicsit hiányoztak már a lányok. Bár tény, hogy Bendiék továbbra is igyekeznek odafigyelni rám, vagy még inkább azt mondanám, hogy ez már nem probléma, vagy kérdés.
Este még vacsoráztunk, ahol olyan salátát kaptunk, mint kb európában. Volt benne jégsaláta, rukkola, meg minden. Nagyon jól esett. Megnéztünk még egy filmet hangos zene és hajszárítások közepette, aztán eldőltünk, hogy felkészüljünk a másnapi költözésre és újabb kör vásárlásra.
